A MODEM

2006 őszén jött létre Debrecenben az ország és a tágabb régió egyik legnagyobb, s alighanem legkorszerűbb modern és kortárs képzőművészeti központja. A MODEM geopolitikai elhelyezkedésénél, méreteinél és építészeti adottságainál fogva kiválóan alkalmas arra, hogy a modern és kortárs nemzetközi művészeti élet egyik meghatározó közép-európai regionális központjának szerepét betöltse. Határozott és következetesen megvalósított stratégiájával, a szakmai és intellektuális kapacitások koncentrálásával képes rákapcsolódni a jelenleg létező nemzetközi intézményi hálóra, reprezentálni a térség művészetének legjelentősebb tendenciáit és nemzetközi művészeit s ennek révén integrálni a regionális művészeti színteret a globális művészeti körforgásba.

A MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ Debrecen történelmi belvárosában, az újonnan kialakított Baltazár Dezső téren található. Az összesen 4650 négyzetméter alapterületű, háromszintes épület mintegy 3000 négyzetméter kiállítótérrel rendelkezik. A második emeleten található az ország legnagyobb egybefüggő – több mint 1300 négyzetméteres – kiállítóterme, ahol a modern és kortárs képzőművészet számos remekműve megtalálható. A kiállítások mellett társművészeti programokat, művészettörténeti, bölcseleti előadásokat, irodalmi esteket és múzeumpedagógiai foglalkozásokat is rendeznek itt.

A kiállítások hétfő kivételével minden nap 10-től 18 óráig, csütörtökönként 16-tól 24 óráig látogathatóak. 

Az Antal–Lusztig-gyűjtemény

A több mint 3500 darabos Antal-Lusztig-gyűjteményt Antal Péter nagyapja, Lusztig Sámuel alapozta meg, aki a húszas években kezdte vásárolni saját kortársai munkáit. Ezek azonban a háborúban elkallódtak, így a holokauszt után a derecskei kereskedő újra nekilátott a gyűjtemény felépítéséhez.

Antal Péter eleinte nagyapja szellemiségében folytatta a gyűjtést, 17 évesen azonban már a saját útját járta, s főként a magyar progresszió képviselőit kereste. A kortársakat elsősorban a műtermekből vásárolta, de hamar kialakuló jó kapcsolatai, barátságai révén sokszor ajándékként is kapott képeket vagy egész hagyatékokat. Az elmúlt évtizedekben párhuzamosan vásárolt modern és kortárs munkákat, bár a hangsúly egyre inkább ez utóbbiak irányába tolódik.

A monumentális Antal–Lusztig-gyűjteményben nyomon követhető a XX. századi magyar képzőművészet fejlődése. Szinyei Merse Páltól Csontváryn, Gulácsyn, Ferenczy Károlyon, majd Anna Margiton, Ámos Imrén és Ország Lilin át egészen napjainkig, Kicsiny Balázs és Német Hajnal műveiig tart az ív, amelyet a gyűjtemény átfog. Több mint 300 magyar művésztől találhatók benne táblaképek, egyedi grafikák, plasztikák és izgalmas installációk. A kollekcióban különösen hangsúlyosan jelenik meg a Nyolcak és az aktivisták csoportja (többek között Kernstok Károly, Czigány Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos és Márffy Ödön képeivel), a szentendrei iskola (Ámos Imre, Anna Margit, Bálint Endre és Korniss Dezső munkáival) és az európai iskola (Bálint Endre, Kassák Lajos, Egry József, Bokros Birman Dezső, Ország Lili alkotásai révén).

A gyűjtemény tulajdonosa, Antal Péter Debrecen városának tíz évre adta letétbe a művek egy jelentős részét. Az anyag kezelését a városi önkormányzat a MODEM Modern Debreceni Művészeti Közhasznú Társaságra bízta.

Aktuális kiállítások

Testbeszéd

Válogatás az Antal–Lusztig-gyűjtemény anyagából

2007. április 22. – november 18.

Az Antal–Lusztig-gyűjtemény dimenziói, az alkotások magas színvonala lehetővé teszik a különböző szempontú válogatást, a kollekció más-más rétegének bemutatását. Az elmúlt száz év magyar művészetéből származó alkotásokat az emberi figura jelenléte köti össze. A kiállítás a huszadik század változó emberképét mutatja be a gyűjtemény tükrében. Az emberkép test által való ábrázolásában nagy hangsúlyt kapnak a megfestett vagy megmintázott figurák mozdulatai, gesztusai, a test által, leginkább a kézzel végzett tevékenységek. Sok figuránál a kézben tartott tárgy visz közel az alkotás értelmezéséhez. A válogatásban nem szerepelnek portrék és önarcképek, mert a hangsúly a testbeszéden, a testtel végzett tevékenységeken van. A kiválasztott művek központi témája egy közösség, egy társadalom emberképe, a mítoszoktól ösztönzött vagy éppen mítoszteremtő, az Istentől félő vagy éppen Istent kereső ember képe. A figura hol narratív szerepben bukkan fel, hol ikonikus jelként értelmezhető, hol jelképes ágyazódik, hol az utóbbi évtizedben felerősödő testiség kérdéskörét érinti.

Az Antal–Lusztig-kollekciót bemutató kiállítás része egy-egy, a gyűjteményben kiemelt helyet elfoglaló művész munkásságát bemutató tárlat, mely háromhavonta változik. Jelenleg Tóth Menyhért közel száz festménye, szobra és rajza látható itt. Tóth Menyhért egyike a különutas, magányos művészeknek, éppoly társtalan a magyar művészet történetében, mint Csontváry, Román György vagy Kondor Béla. Egy kis faluban, Miskén, vissza­vonultságban töltötte egész életét, itt élt és dolgozott, egyszerre volt földműves és festő. Nem törődött korának szocreál ideológiájával, s a kor sem törődött naivnak besorolt festészetével. Csak halála után, de leginkább az elmúlt két évtizedben kezdték művészetét értékelni, egyre többen veszik észre festészetének modernségét, az európai stílustörekvésekkel rokon festői világképét, egyszerre játékos, groteszk és misztikus művészi attitűdjét. Az Antal–Lusztig-gyűjtemény Tóth Menyhért kollekciójának sajá­tossága, hogy a szoboranyag teljes, a festmények mellett pedig egy igen gazdag rajzanyag is bemutatásra kerül.

A MODEM épületének van egy különleges tere, a második emeleti szűk összekötő folyosó, egyik oldalán fallal, másikon padlótól a plafonig terjedő, kissé megdőlő üvegablakokkal. Ebben a rendkívüli adottságú, valóságos és „szellemi" átjáróban kortárs művészek ide készülő, erre a térre komponált munkáit mutatjuk be. Így az Antal–Lusztig-gyűjtemény nemcsak már meglévő munkákkal gazdagodik, hanem új munkák születését is közvetlenül inspirálja és támogatja. Az első így született mű, Baglyas Erika Ami marad című alkotása. A tíz szappan-sztéléből álló installáció sírkertet idéző mementó. A szappan eleven testünket kényeztető, olvadékony anyag. Egyik alkotórésze a hamu, testünk maradéka, sok jelentés hordozója. Baglyas művészetében a szappan visszatérő matéria, a tisztaság és a múlandóság szimbóluma. Az Ami marad a Testbeszéd tematikájához kötődik, az installációban a test éppen a hiányával van jelen.